Lelki társaink az írek: történelmük vérzivataros, március közepén van a nemzeti ünnepük és még nálunk is többet isznak. Az egyik tökéletes ír italról már volt szó, most Szent Patrik napja alkalmából jöjjön a másik: az ír kávé.

Eredettörténet

Nem az írek keverték először alkohollal a kávét, de a whiskey-kávé-tejszín kombináció és a név szinte bizonyosan Joe Sheridantól ered, aki a nyugat-írországi Foynes hidroplán-kikötőjének éttermét vezette az 1940-es években. Az Atlanti-óceánt akkoriban még leginkább csak vízről felszálló-vízre leszálló gépekkel tudták átrepülni, ezért Foynes nagyon fontos szerepet játszott a második világháborúban mint civil légikikötő. Vagy vízireptér.

Advertisement

Amikor 1943-ban séfet kerestek a kikötő éttermébe, Joe Sheridan mindössze ennyit írt jelentkezésébe: "Tisztelt uram, én vagyok az ön embere. Üdvözlettel, Joe Sheridan." Valószínűleg nem volt nagy túljelentkezés, mert ennyivel meg is kapta az állást.

Még abban az évben történt, hogy amikor transzatlanti útjáról vihar miatt kénytelen volt visszafordulni egy gép, a kikötő személyzetét az éjszaka közepén visszarendelték dolgozni. Sheridan az átfázott utasok kávéját ír whiskey-vel dúsította, majd amikor rákérdeztek, hogy vajon brazil kávé-e ez a csodálatos ital, azt válaszolta: "Nem, ez ír kávé!" Később szintén Sheridan ötlete volt a látvány kedvéért talpas pohárban, tetején tejszínnel szervírozni a találmányt. A kikötő-reptér és vele az étterem a háború végén átköltözött Shannonba, ahol ma emléktábla és a Sheridan bár őrzi az eredeti ír kávé emlékét.

Shannonban egy amerikai újságíró, Stan Delaplane beleszeretett az italba és san franciscói étteremtulajdonos barátjával megpróbálták leutánozni. Valahogy azonban képtelenek voltak reprodukálni a tökéletes ízt, és a tejszín is állandóan összekeveredett a whiskey-s kávéval. Joe Sheridannel és tejtermelőkkel konzultálva aztán rájöttek, hogy a whisky minősége és a tejszín zsírtartalma mennyit számít, innentől már működött a dolog. Azóta viszont gond nélkül saját találmányukként hirdetik az ír kávét.

Így készül

Nem kell túlbonyolítani. Mértékegységeket nem írok, mert az összetevők aránya ízlés kérdése, ettől nem romlik el az eredmény. Amitől elromolhat: nem megfelelő whiskey, kávé vagy tejszín.

Advertisement

Nem kötelező ír whiskey-t használni. Fontos viszont, hogy a whiskey ízjegyei harmonikusan illeszkedjenek a kávéhoz. Kiesnek tehát a tőzeges-füstös vagy túl fűszeres single maltok és a durva, összecsapott kommersz kevert viszkik. Ehelyett az írekben gyakran megjelenő rumos-vaníliás-karamellás ízeket érdemes keresni.

A kávé ne legyen túl erős, ne legyen olaszosan túlpörkölt vagy hipszteresen savanyú. Többen a filteres kávéra esküsznek, szerintem kotyogós vagy french press módszerrel is finom lesz.

A tejszín hideg legyen és a lehető legzsírosabb - minimum habtejszín, de az 50%-os double cream az ideális. Érdemes egy kicsit felverni, nem kemény habbá, tényleg csak egy kicsit, hogy levegősebb legyen.

Előmelegítem a poharat, a whiskey-t felforrósítom és barnacukorral összekeverem. A forró whisky-ből sajnos gyorsabban párolog az alkohol, ezért gondosan utántöltök. Hozzáadom a kávét, áttöltöm a pohárba. Végül óvatosan ráengedem a tejszínt.

Az ír kávét felkeverés nélkül, a tejszínen átszürcsölve kell inni.

Utószó

Vannak, akik szerint az ír kávé három kiváló dolgot tesz tönkre: a whiskey-t, a kávét és a tejszínt. Mások szerint viszont egyedülálló módon tartalmazza a négy fő tápanyagot: az alkoholt, a koffeint, a cukrot és a zsírt. Ugye, egyértelmű, hogy kinek van igaza.