Tegnap este a Dining Guide átadta az ő év étterme díjait, a tényeket a cikk végén olvashatjátok. Ha az esti bulira a Bortársaság nem válogatja be a kedvenc boromat a választékba (Matua Sauvignon Blanc, ha esetleg...), akkor kicsit hamarabb értesülhettek tőlünk a fejleményekről.

Ez pedig itt a szerelmes levelem az egyik kedvenc séfemhez, Huszár Krisztiánhoz, az év étterme díjat kapott ZONA séfjéhez.

Nem sok séf munkájába vagyok szerelmes, mert ahhoz nem elég, hogy egy étterem a kalauzok és listák szerint is jó legyen, kell egy kis kémia, pont az a kémia, ami két egymáshoz illő embert is összehoz. Ez esetemben nagyjából körülhatárolható, szeretem a kimunkált és átgondolt durvulást, a saját ízüket érvényesítő alapanyagokból és kevés fűszerrel összerakott nagyvonalú fogásokat. Huszár ételei is ilyenek, nem hangyákkal őrjít meg, hanem mellékesen olyan céklát ken a tányér mellékes bal sarkába, hogy az asztaltársasággal somolyogva megegyezünk, igen, mi most akkor talán kinyaljuk a tányért, mintha a mamánál lennénk a hokedlin, és igazunk van.

Pedig ez csak egy cékla.

Akkor is igazunk van, amikor nem tudjuk leküzdeni a késztetést, hogy megérintsük a fogásokat, kézzel nyúlkáljunk a tányéron kihozott képekbe, holott a ZONA rideg dizájnja között ülünk. De Krisztián tálalása érintésre késztet, sokszor pont annyi fehéret hagy a tányéron, amibe úgy belekennék, maszatolnék, de ha nem hagy nekem felületet, a villával akkor is össze kell borzolnom az elemeket, hogy az élményhez jussak.

Minden étele hasonlóan ösztönös és erős reakciókat vált ki belőlem, és rajongóiból. Leülünk és úgy sikoltozunk egy barackvíztől, ahogy a legfinomabb kanyarok végén sikoltozok bele a bukósisakba, vagy egy jól végrehajtott gyakorlat után bizseregnek végig az idegpályák az agyamban, pacsizok a sporikkal és helyben ugrálok. Itt a tányéron elrendezett színekbe nyalogatva kitágulnak a pupilláim, visszatartom a levegőt, majd szétárad a béke és a szeretet, be kell mennem a konyhára, és imádnom Krisztiánt.

Advertisement

Ezeken az étkezéseken lehet, sőt jó rosszalkodni, hangoskodva örülni, pedig végtelenül kimunkált fine diningról van szó, nem a kertben sakálkodunk egy bogrács birka mellett.

Emlékeztek a L'ecsóban a jelentre, amikor az étteremkritikus eszik a patkány lecsójából?

Na az. Eszedbe jut róla valami, vagy maga a falat akkora élmény, hogy megjegyzed a falatot, a társaságot, a pillanatot.

Az év étterme a Dining Guide szerint a Huszár Krisztián séf vezette ZONA, Az év street foodja a vietnami ételekben utazó Funky Pho. Ebben az évben ketten is kiérdemelték az év ifjú séftehetségének járó díjat – Nagy Szabolcs és Giczi Andor a Fricska Gasztropub csapatát erősítik –, a legprogresszívebb konyha az Olimpia (séf: Ádám Csaba).

Döntő többségben idén is budapesti éttermek vannak a legjobb 10-ben, a székesfehérvári 67 harmadszor az egyetlen vidéki a listán. A top 10: Alabárdos, Arany Kaviár, Baltazár, Csalogány 26, Laci!Konyha!, MÁK, Olimpia, Salon, ZONA.

Street food top 10: A Séf Utcája, Bors GasztroBár, Funky Pho, Gyradiko, Komachi, Padron, Pesti Burger és Bár, Pista bá', Pizza Me, Zing.

Az elmúlt évektől eltérően kiemelt csoportként kezelték a Michelin-csillagos éttermeket: Costes, Onyxot, Borkonyhát, Tanti.

A Lyonban 13. helyezést elért magyar Bocuse d'Or-csapat tagjai (Molnár Gábor versenyző, séf, Pohner Ádám commis, Vomberg Frigyes coach ésHamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d'Or Akadémia elnöke) az év gasztronómiai teljesítményéért járó elismerést vehették át.