A szamurájok itala Budapestre jön, mondta a sajtóközlemény. A szamurájok itala épp aznap és majdnem pont oda érkezett, amikor és ahol a "Sad Magyars are sad" című szoborcsoportot is avatták, úgyhogy terveztem egy összehasonlító sajtóesemény-elemzést.

Erről kicsit lekéstem, de eszenciális kivonatként annyit kijelentek, hogy neccharisnya ide, hörcsögevő elnök oda, szobában üldögélve alkoholtartalmú italokat kóstolni mindig jobb, mint hidegben ácsorogva szobrokat nézni.

Mi az a szaké?

Merthogy a szamurájok itala az szaké, csak pr-ül mondva. A szaké pedig rizsből erjesztett szeszes ital, amit japánok, Japánban dolgozó csillagászok és japán étterembe járó nemjapánok isznak.

Advertisement

A japánok egyébként azt se tudják, hogy a szakét szakénak hívják, ők azt mondják, hogy su vagy nihonsu (szesz vagy japán szesz). Van sokféle su, asztali su és különleges su, az elkészítési mód alapján utóbbin belül is megkülönböztetnek többféle sut.

Hogy készül a szaké?

Fogják a szakérizst, lehántják a héját, a rizst vízzel letisztítják, beáztatják, megfőzik, lehűtik, spéci penészgombával bepermetezik (ez képes cukorrá bontani a rizsben lévő keményítőt), erjesztik, vizet és élesztőt adnak hozzá, még erjesztik, szűrik, pasztőrözik, érlelik, több különböző adagot vegyítve beállítják az ízét, vízzel beállítják az alkoholfokát, aztán palackozzák.

Advertisement

Persze a folyamat minden egyes pontja a végtelenségig bonyolítható, több száz éves hagyományok, kizárólag teljes napfogyatkozáskor a Fuji lábánál hulló harmat és vak nindzsák által katanával szemenként hántolt rizs, because: Japán.

Ja és a szakéerjesztéshez szükséges nemzeti penészgombáról természetesen van manga:

Mire jó a szaké?

A szakébemutatót egy tanácsadó cég szervezte, ami japán-magyar üzleti kapcsolatok fejlesztésével foglalkozik. Miután az elmúlt években sok tarhonyát és tokajit vittek Japánba, eljött az idő, hogy a Japán Rizstermelők és Feldolgozók Szövetségének küldöttsége lehetőséget kapjon minálunk.

"Végre valaki elmagyarázza, mi a jó abban az egyszerre kellemetlenül savanykás és kellemetlenül édeskés szarban, amit az öcsém iszik a haverjaival", lelkesedett virtuálisan Orosz újságíró. Én mondjuk kedvelem a valóban egyszerre savanykás és édeskés szakét, de nem tudtam volna elmagyarázni, miért, úgyhogy nagyon bíztam benne, hogy a japán rizstermelők és -feldolgozók majd felvilágosítanak.

Ez nem történt meg, de azt megtudtam, hogy "ami hazánkban a szőlő, az Japánban a rizs", a tinédzserek "rajonganak a japán gyökerű manga és anime mozgalomért, egyre népszerűbb a japán nyelv, s gombamód szaporodnak el a teaházak, illetve néhány éve a minőségi japán vendéglátás is megjelent a magyar piacon", továbbá "a két nép közötti kölcsönös szimpátia az üzleti kapcsolatokban elért eredményekben is látszik".

Hatféle szakét lehetett kóstolni, miközben a japán küldöttség 9 tagja közül a fontosabbak egymás után sokszor elmondták, hogy a jó szakéhoz nagyon fontos ügyelni a rizs meg a víz minőségére.

A szervezők biztosra akartak menni, hátha valakinek nem jön be a sima cucc, ezért egyrészt meghívtak egy mixert, aki narancsvízzel ütötte fel a szakét, hogy bebizonyítsa: lehet koktélokhoz is használni, másrészt Ádám Csabát, az Olimpia séfjét, hogy bemutasson pár szakéalapú ételt.


Ezek voltak: rizs currys-szakés pácolt karfiollal, gombasaláta szakés marináddal, szakés kacsamáj. Ebből az derült ki, hogy a szaké elég jól használható főzőbornak friss, könnyű, zöldséges-halas ételekhez, amikor a szőlőből készült bor túl erőteljes lenne.

Advertisement

Sajnos egyelőre túl képzetlen vagyok ahhoz, hogy sok meg tudjam különböztetni a dzsunmai-daigindzso-sut a dzsunmagindzso-sutól, de annyi tényleg érzékelhető, hogy melyik gyümölcsösebb, melyik rizsesebb, melyik szárazabb ízű. Az ismert italok közül talán egy enyhe vermut áll a szakéhoz legközelebb ízben.

A felszolgálás módjában a legnagyobb borbuzikat megszégyenítő okoskodás megy, évtizedekig lehetne tanulni, hogy a hidegtől a forróig milyen hőmérsékleten isszák, milyen formájú, milyen anyagból készült, milyen hőmérsékletű edényből töltik milyen formájú, milyen anyagból készült, milyen színű és mintázatú, milyen hőmérsékletű, hány hörpintésnyi adagot tartalmazó csészébe a melyik típusú szakét.

A tanulság

Osztap Bender megmondta, hogy szeszt mindenből lehet készíteni, lásd a poszt címét (in: Aranyborjú). Japánban van sok rizs, tehát rizsből készítik a maguk szeszét. Japánban továbbá mindent az idiótaságig fokozva boncolgatnak és tökéletesítenek, tehát akinek van kedve, ideje és pénze ebben követni a japánokat, az a szakéban is megtalálhatja a végtelen aromagazdagságot, kifinomultságot és szatorit.

Advertisement

Máskülönben meg trendérzékeny olvasóknak ettől függetlenül is jó szívvel tudom ajánlani, hogy üljenek fel még időben a szakévonatra és gondos alkoholizálással képezzék magukat szakértővé, hátha ez lesz az új kézműves sör.

Utószó

A legfelső képen a Narutotai szakéfőzde címkéje látható, amin egy vörös tengeri (nem vörös-tengeri!) sügér (Pagrus major) néz cukin és kissé kétségbeesetten. Ezt a halat nagyon tisztelik és szeretik Japánban, előszeretettel fogyasztják újévkor, esküvőkön és egyéb ünnepi alkalmakkor.