Tiszta hülyeség.

Úgyhogy kirántottam. A végeredményben benne volt az indoklás, és annak cáfolata is.

Advertisement

A sajtból fél centi vastag szeletet vágtam, lisztbe, felvert tojásba, fekete szezámmagba forgattam és forró olajban aranybarnára sütöttem. Sok balzsamecettel meglocsolt saláta és pirítós passzol hozzá.

Soha nem ettem ilyen finom rántott sajtot. A sajt nem olvadt szanaszét, de annyira azért igen, hogy boldogító cipőfűzőt húzzon ki saját magából. Volt íze, de nem volt homogén, zsíros állaga, tehát pont az hiányzott, amiért néhanapján még a legfinnyásabb gourmandok is rendelnek belőle olyan kisvendéglőkben, ahol a másik vega opció a rántott gombafej.

Egy teljesen más ételt kaptam, aminek bár sokkal több értelme volt, de soha nem lenne képes helyettesíteni a rántott trappistát, vagy rosszabb esetben rántott rántanivaló tömböt. Mindkettő más agyterületek kielégítésére alkalmas. A rántott sajttal a négy fal között csináljuk, nem beszélünk róla, holott tudjuk, mindenki kipróbálja. Legalábbis úgy képzeljük.

Advertisement

A rántott márványsajt kellemes kis perverzió, magassarkúban mutogatott lábfej, semmi durvulás, de nem is élvezi mindenki. Legalábbis úgy képzeljük.