A videó több éves, de most akadt a kezembe, a konklúzió máig érvényes, egy része magától Nyilvánvaló Kapitánytól származik.

Egy emlékezetes estén készítette Bolyki György, aki összevásárolta a budapesti steakkínálat javát, kivittük az akkor a Rókusfalvy fogadóban séf Vidák Zolinak, megsütöttük, kóstoltuk. Volt közötte érlelt baszk hús, három napja vágott magyar marha, spanyol wagyu (ez került 59 000 forintba), hat hétig érlelt magyar marha, egy különlegesen márványos és érlelt magyar hús, és Zoli hónapok óta érlelt marhahúsa, amit többen nem mertünk megenni, kivéve Balázst.

Sokat vitatkoztunk, káromkodtunk, aztán Segal Viktor a maga szokásos elegáns lényegretörésével megmondta a frankót, bizony a legdrágább, a spanyol wagyu volt a legjobb tétel, pedig a többi versenyző sem fáradt tejmarhák combjából lett lenyesve. Akinek van pénze ilyesmire, hajrá, de legyen óvatos, mert a második legdrágább, a baszk hús már korántsem volt olyan lehengerlő, mint amennyibe kerül, ott az ár-érték arány sérült.

A másik tanulság, hogy érdemes húst érlelni, mert több darabnál éreztük, két hét akár házi érlelés is rengeteget javítana az élményen.

Ami a videón már nem szerepel, hogy Balázs már a hazaérkezés után egész komoly rosszulléttel küzdött, gyaníthatóan az egyedül elfogyasztott szelet agyonérlelt hústól.