Mert a víz nem csak fulladásos halál előidézésére alkalmas, hanem van az az adott időablakban szájon át elfogyasztott mennyiség, ami szintén halálhoz vezet.

Ez a mennyiség nem is olyan sok, mindössze 6 (hat) liter.

Ennyi víz elfogyasztása -3 órán belül- hiponatrémiához (a vér alacsony nátriumszintje) vagy a vér hígulásához vezet, előbbi súlyos esetben -hirtelen zuhanó nátriumszint- a megnövekedett ozmózisnyomás miatt kialakuló agyduzzanatot okoz, amt rosszullét, görcsök, kóma és halál követ.

A tünetegyüttesnek van szép neve is: vízmérgezés.

A kávé szintén jó ilyesmire, a benne található koffein halálos adagja 5-10 g körül van, ez 150-200 presszókávénak felel meg. Egy jó kis koffeinmérgezéshez azonban elég 600 mg, ami csak 13 darab presszó. Vagy rengeteg Pocket Coffee.

Advertisement

A kávémérgezésem a 2000-es évek elején történt, amikor még egyáltalán nem fogyasztottam kávét. Egy lószállító kamionnal tartottunk Carrarából Veronába, ahol az éppen aktuális Fieracavalli-t, magyarul díszes lókiállítást, versenyt és vásárt tartották. A kamionban több tízezer eurónyi ló, a vezetőfülkében a tulaj és én, a versenyző, istállófiúlány, díszkeleteurópai ültünk, és már 4 órája vitatkoztunk azon, vajon minden kurva magyar olaszban?

Akkoriban igen, mind az volt.

Magyar kurvákról nincs képem, kárpótlásul a lovam és én és a verseny végén a tiszteletkör.:

Lovam egy paint mén, They Call me Chief. Csicsó pedig nem simán csak foltos, hanem vasderes színű, overo mintázattal (red roan overo). A foltos lovakat overo, tobiano és tovero foltmintákra osztják, ezek megkülönböztetése korántsem olyan egyszerű, mint amilyen lehetne. A tobiano lábai jellemzően fehér jegyesek, feje viszont nem, vagy csak kevésbé, szeme általában sötét. Az overo leegyszerűsítve a többi, ide tartoznak a keretszerűen színezett és a pöttyös lovak is, szemük lehet és szokott is kék lenni, Csicsó is kékszemű volt. A tovero ezek keveréke.

A vita lezárására sajnos nem volt lehetőségünk, mert közben ismeretlen okból elfogyasztottam úgy öt csomag Pocket Coffee-t, ami a Ferrero szerint nagyjából kilenc presszókávénak felel meg. És én akkoriban még nem kávéztam. Soha. Cukrot se nagyon ettem.

Advertisement

A cucc összekócolta a szívizmaimat, ami nem játék. Egy szerpentinekkel tarkított autópályána a hatvannal döcögő kamionban, idegesen nyihogó vagyonokkal a csomagtartóban és egy még idegesebben káccózó olasszal az oldalamon, nagyon nem játék. Ilyen volt. Én voltam a pap, Benigni volt az olasz. Róma az autópálya.

A pulzusom a még túlélhető maximum és minimum között hánykolódott, ömlött a nyálam és remegtem. Nem rezgő nyárfalevelecske módjára, hanem epilepsziás görcsnek kinéző mozdulatokban. És ez nem annyira múlt el, nem is enyhült. Ittam a vizet, és féltem. Órákkal később gurultunk be a kamionnal egy kórházba, ahol már nem sok dolguk volt velem, túléltem, szuper, ne igyak sok kávét.

Aztán Csicsóval mindent megnyertünk és hazafelé nem ettem Pocket Coffeet.