Riporterünk, László a "Milka - Gondoltad volna? gyárlátogatás Liptai Claudiával és Till Attilával" című sajtóeseményen vett részt, ami mély benyomást tett rá, hiszen ezt írta róla:

Azt, hogy kis hazánk a minőségi hand made ételek és a street food fellegvára, eddig is tudtam, azzal azonban, hogy a futószalagon gyártott élelmiszerek terén is van olyan, ami gyártástechnológiájával és ízvilágával igazi, csak itt készülő, ám egész Európában elismert különlegesség, csak a Győri Keksz és a Mondelez cégcsoport közös, székesfehérvári üzemébe szervezett gyárlátogatás során szembesültem.

Gondoltad volna? - mondja az esemény apropóját adó, két új termékük, a sós Tuc-os és az édes LU kekszes táblás csokijuk közelmúltbeli bevezető kampányának mottója is. Az elsőre meglepő ízpárosítással rendelkező csokik azonban a gyártó szerint nagyon sikeresek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Székesfehérváron immáron három gépsor ontja magából a táblákat, egyenként 15 600 darabot minden órában - tudtuk meg a kampányban is résztvevő, jól ismert és népszerű Tilla-Klaudia párostól, és az olasz származású igazgató teljes egészében magyarul (!) tartott beszédéből.

Advertisement

Az igazán érdekes rész, az édes kekszillattal körüllengett üzem körbejárása csak ezután következett, ahol testközelből is megnézhettük azt a technológiát, ami azzal, hogy az apró kekszeket a csokitábla alján és tetején, kívülről helyezi el, nem pedig darálva, a masszába keveri azt, egyedülálló a világon, és ezzel az ízkombináció mellett a végterméket is azzá teszi. Ezt a szinte teljesen automatizált, és lila (!) karú robotkarokkal felszerelt gépsorok a következő lépéssekkel érik el:

1. Kiöntik az egyik oldalán mélyedésekkel rendelkező csokitáblát. 2. Dermedés közben az előre összerendezett kekszeket egy robotkar a tábla sima felére helyezi, azok pedig enyhén belesüppednek. 3. A csoki egy hűtőegységbe kerül, ahol megdermed. 4. Ezt követően a táblákat átfordítják. 5. A mélyedésekbe 2 csepp csokit csöppentenek. 6. Egy robotkar ezekre is kekszet helyez, amit finoman rá is nyomnak. 7. Újra dermesztés következik. 8. Gépekkel és szemrevételezéssel ellenőrzik a kész táblákat, például, hogy megfelelően állnak-e a kekszek, nincs-e fémforgács a csokiban, stb. 9. Csomagolják.

Ez így talán nem hangzik egyedülálló technológiának, ám látva a rengeteg, eszméletlenül gyorsan és precízen dolgozó robotkart, és az érzékelők hadával felszerelt gépeket, majd megkóstolva a végeredményt már értjük, hogy mire olyan büszkék a gyáriak.

Advertisement

A látványon kívül még egyéb érdekességeket is megosztottak velünk, többek között, hogy a jól ismert Milka tehén neve eredetileg Adél volt, hogy az angliai barátoktól vagy utazásokról jól ismert Cadbury csokoládék egy része itthon készül, és hogy a mostanában oly kedvelt és felkapott Oreo kekszek egy része is félúton a Balaton és Budapest között „születik".

Amellett, hogy összességében kellemes élményekkel, és jó pár plusz kalóriával távoztam az üzemből, ambivalens érzéseim is támadtak, amikor gasztronómiai szempontból kezdtem fejben átgondolni a látottakat. Egyrészt, hogy ha technológiai oldalon milliárdokat költenek el, akkor nem lehetne az alapanyagok terén is megnövelni a kiadásokat, és mindenféle pótlék és adalék helyett növelni a kakaó és az egyéb „alap" összetevők arányát? Másrészt, hogy valóban a piaci igények és felmérések hatására született-e meg ez a két termék, vagy csak az egyre emelkedő kakaó és csokoládéárak hatását akarták azzal kompenzálni, hogy a termék súlyának nem teljes egészét teszi ki a csoki, ami mindemellett még bőven 100 g alá is kúszott?

Az utolsó két megjegyzés ellenére azonban a nassolni vágyóknak, ha másért nem, az íze miatt mindenképp ajánlani tudom ezt a két terméket, azonban ne feledjétek, a <s>pöttyös</s> ét az igazi!

László sajtóbusszal utazott a gyárlátogatásra, ahol édességgel etették, a Malackaraj ezen kívül semmiféle ellenszolgáltatást vagy pénzt nem kapott ezért a posztért. Sajnos :(