Tommy a Tommyban

Olyan egyszerűnek hangzik az élet, ha a pizza a kedvenc ételem. Olaszországban egyszerű is volt. Aztán hazaköltöztem és ha nem sütöttem pizzát, nem volt pizza. Voltak dolgok kartondobozokban, de én nem arra gondoltam.

Advertisement

Azóta eltelt egy bő évtized és egyre ritkábban sütök pizzát. Az még bosszantó, hogy egy eszményi pizzáért le kell tekerni Encsre, az Anyukám mondtába, de a budapesti kínálat is többszereplős, az első helyet nálam tegnap fölényesen lenyúlta a Tommy di Napoli.

(A másik két jó pizza a Pomo d’Oroban és a Király utcai szeletesben, a La pizza di mamma Sofiánál - itt van Nutellás is!!!- kapható, lakásfestéskor pedig vékony tésztásat érdemes rendelni a Don Pepétől, csak szólni kell nekik, ne szórják meg száraz bazsalikommal, mert az szatévedés.)

A pizza a Tommyban pont azt tudja, amit szeretek benne. Kőegyszerű, jó minőségű alapanyagok egy levegős, roppanós és ízletes tésztán. Nem varázslat, csak a jó minőségű alapanyag pénzbe kerül, és amikor ott elkezdenek spórolni a fejekben filléres ételnek pozicionált pizzán, az elromlik.