A tobzoskák a világ leggyakrabban csempészett állatai, minden fajukat a kihalás fenyegeti. Tisztességes ember - ha épp nem az éhhalál elől menekül - nem nyúl hozzájuk.

Anna Hirtenstein újságíró épp Egyenlítői-Guineában újságírt, amikor újdonsült helyi barátja az utcai piac egy pultjáról felkapta az ismeretlen állat tetemét “Ez tetszeni fog” felkiáltással. A zoológiailag képzetlen újságírónak feltűnt a kreatúra afrikai viszonyok között borsos ára, de YOLO! Így a tranzakció végrehajtásra került, az ismeretlen állatot hazavitték, feldarabolták, hagymás-paradicsomos-paprikás ragut főztek belőle. Állítólag ekkor derült ki, hogy a fazékban az az állat fődögél, amelyik az elmúlt 10 évben babonás ázsiaiak, éhező afrikaiak és tudatlan újságírók miatt a kihalás szélére sodródott.

A világért sem szeretnénk, ha kedves Kollégáink vagy Olvasóink hasonló bakit követnének el Afrikában, Ázsiában vagy Kőbányán utazgatva, ezért gyorsan összeállítottunk egy tobzoska-kisokost.

  • A tobzoskák (Pholidota) a méhlepényes emlősök egy rendjét alkotják, legközelebbi rokonaik a ragadozók (Carnivora).
  • 8 tobzoskafaj él a világon, ebből 4 unalmas nevű Ázsiában (bengáli, jávai vagy ceyloni, hátsó-indiai, palawani), 4 beszédes nevű pedig Afrikában (fehérhasú, hosszúfarkú, óriás, tömpefarkú).
  • Legszembetűnőbb ismertetőjelük a testüket borító szarupikkely-páncél, amitől alaphelyzetben úgy néznek ki, mintha egy kígyó hirtelen emlőssé kezdett volna fejlődni, de 80%-on megállt volna. Összegömbölyödve viszont olyanok, mint a Trónok Harcában a sárkánytojás. A megkülönböztetéshez segítségképpen:
  • Méretre a törpeuszkártól a dagadt labradorig terjedő skálán mozognak, már amennyiben el tudunk képzelni pikkelyes és a szokásosnál sokkal hosszabb farkú kutyákat.
  • A tobzoskák rovarevők. A rovarevésben különlegesen hosszú és vékony nyelvük segíti őket, amit képesek a hasüregükbe visszahúzni. Bár ebben hasonlítanak más hosszú nyelvű rovarevőkhöz, például az óriás hangyászhoz, ez nem a rendszertani rokonságot jelzi, hanem a konvergens evolúció szép példája. Ne tévesszük hát össze a tobzoskát más hosszú nyelvű emlősökkel:
  • Ugyanakkor foguk nincsen nekik egyáltalán. A rovarok mellé kis kavicsokat is nyelnek, ezek a gyomorban összegyűlve őrlik meg a táplálékot.
  • Éjszakai életmódot folytatnak, ezért látásuk gyenge, szaglásuk viszont kiváló.
  • Amikor veszélyben érzik magukat vagy idegesek, mérgesen szuszognak. Egyéb hangképzésre nem képesek.
  • A tobzoskák mellső lábain olyan hosszúak az ásókarmok, hogy az állat vagy két lábon jár és a farkával egyensúlyoz, vagy begörbíti a mellső mancsait és a csuklóján szerencsétlenkedik.
  • Egyes tobzoskafajok tudnak a farkukkal kapaszkodni.
  • A tobzoskák végbélnyílása melletti mirigyek bűzös váladékot termelnek, amivel egyes források szerint védekezik, mások szerint kommunikál az állat. Magam is szoktam kommunikálni, ha engem kérdeznek, a bűzös váladékot inkább védekezésre használnám.
  • Afrikában a húsáért vadásszák, Kínában és Délkelet-Ázsiában ezen felül gyógyító és varázserőt tulajdonítanak a tobzoska különböző testrészeinek, legfőképpen a pikkelyeknek. Óvatos becslések szerint is tízezernyi állatot próbálnak illegálisan eladni évente - a tényleges szám ennek többszöröse is lehet. A kihalással fenyegetett fajok vörös listája 2014 óta mind a nyolc fajt a fenyegetett kategóriába sorolja.

Hirtensteinnek nem ízlett a tobzoska, bizarr szagú, ragacsos állagú, sötét húsnak írja le - talán el kellett volna távolítani a bűzmirigyet? Ráadásul azóta komoly lelkifurdalással is küzd. Tanuljanak az esetéből Önök is: ha egy mód van rá, ne egyenek tobzoskát, se más, kihalással fenyegetett élőlényt!

Advertisement