Nem gondoltam volna, hogy valaha jutok abba a helyzetbe, hogy van ikra, de nincs halászlé. De amikor az egész környéket szenvedélyével nyomasztó horgász egy tálca irdalt filét, egy vödör keszeget vagy kárászt -mindig keverem- és egy másik vödör ikrát nyújt át, akkor nincs halászlé.

Akkor rántott ponty, paprikás sült keszeg és egy vödör ikra van.

Az ikrasaláta hasonló kínba került sporttársaknak való, esetleg mindenki másnak, aki kipróbálna egy elég ütős szendvicskrémet.

Advertisement

Taramasalátának ez a változat nem annyira nevezhető, ahhoz a lesózott ikrát érlelni kellene. Aki ráér, érlelje, mi akkor éppen nem értünk rá - amúgy de, csak elfelejtettük-, ezért ikramajonéz készült.

Ikramajonéz

1 rész friss ikra
1/4 rész olaj
mustár
frissen facsart citromlé
só, bors

Az ikrát lehártyázom, habverővel elkeverem. Lassan adagolom hozzá az olajat, majd mustárral, citromlével, sóval, borssal ízesítem. Rettenetesen tömény.

Taramasaláta

10 dkg kaviár
1 dl olívaolaj
10 dkg fehér kenyérbél
1 kis fej finomra vágott hagyma
1 gerezd finomra vágott fokhagyma
só, bors

Advertisement

A folyamat megegyezik az ikramajonézzel, de a sóval óvatosan, valószínűleg nem is kell bele külön a kaviár sóssága miatt. Ez is tömény.

Aki a friss ikrából készítene kaviárt, ne ijedjen meg, bár nekem csak pisztrángikrás tapasztalataim vannak, de nyugodtan lehet ponttyal, bármivel próbálkozni. A megtisztított ikrát lesózom (sose grammoztam ki, de többet rakok rá, mintha bármilyen tetszőleges ételt sóznék), naponta átforgatom és a hűtőszekrényben tartom 3 hétig, ennyike.

Ez pedig itt a keszeg. Vagy kárász. Sose tudom, csak azt, hogy be kell irdalni, le kell sózni, paprikás lisztbe forgatni, ropogósra sütni és ecetes krumplisalátával megenni.