Akik nem fekete kukászsákokban töltik életüket, kicsit meghülyülhetnek tavasszal, meg is szoktak, és látványosan, vérmérséklettől, lelki alkattól és érdeklődési területtől függően úgy elkezdik az évet, hogy mindenki lássa, és lehetőség szerint mindenkinek fájjon.

Kimennek a futópadról a szigetre futni kollégával trécselni kocogás közben, ezzel idegesítve a kemény magot.

Előveszik a motort, holott a kezük a bőrkesztyűben még alig fél óra alatt bizsergő tűpárnává változik, és bár kicsit rozsdásak a motoros érzékeik, és hideg a beton, rögtön százzal esnek be két tükör közé a Szentendrein. Ilyesmit amúgy sem szoktunk csinálni, csak a tavaszi vér hozza ki.

Szerelmesek lesznek, csak nem tudják kibe, leginkább magukba, de ezt elfelejtik közölni.

Napsütéshez öltöznek.

Leülnek a hideg kőre.

Kivan a derekuk.

A legfontosabb és legártalmatlanabb ősi magyar tavaszi szokás azonban a tojásos nokedli fejes salátával. Most angolul, hogy mindenki értse és megismerje.