Van medvehagyma.

A tartósíthatatlanul szezonális termékek az utolsók között állnak az élet mellett és az élelmiszeripar ellen. Közöttük is a legkedvesebb hippim a medvehagyma, hiszen ezzel kezdődik a tavasz és az év. Eltenni bár szokták, de nem lehet, akkor sem, ha ezt állítják.

Az elmúlt években szerencsétlen annyira divatba jött, hogy csak medvehagymás macaront nem készítettek belőle a rokokóra hajlamos séfek, hobbisták.

Fölösleges vele kínlódni, pogácsába és csirkemellbe tömködni. Egyétek nyersen, amíg lehet, hogy utána csak várakozzunk 2016 tavaszára, mint Penelopé.

Ha unjátok vajas kenyérren, erre még jó lehet:

  • vajas kenyérre
  • sajttal
  • pisztránggal
  • gravlaxszal
  • Thai kókusztejes levesekbe bazsalikom és a koriander helyett
  • alternatív aglio olio peperoncinónak, apróra vágva, sok olívaolajjal, kevés peperoncinóval durumtésztára
  • krémlevesnek egy kevés főtt burgonyával dúsítva (ebbe is nyersen kerül bele, a főtt burgonyát, hagymát, tejszínt összeturmixolva, szerecsendióval ízesítve)
  • burgonyapürébe fűszernek
  • pizzára mascarponéval, gorgonzolával, a sütés végén megpakolva a pizzát
  • túróval elkeverve szendvicskrémnek, ugyanígy körözöttbe
  • cevichébe lilahagyma helyett
  • szalonnával

Ha a tavalyi elmebajból indulok ki, idén is óvatosan vásároljanak medvehagymát, mert az esetleg a levelek közé keveredő gyöngyvirág mérgező. (A hasonlóság nagy, cserébe a gyöngyvirágnak nincs fokhagymaillata.) Ahogy nem szedünk erdei gombát az aluljáróban a földről, úgy medvehagymát sem, Laci bácsi is megírta két éve. A helyzet tavaly tovább fokozódott, amint 10 fok fölé ment a hőmérséklet, minden csavargó akkreditált sárkányfűmedvehagymaárussá változott. Legyetek ésszel.