Egyik reggel arra ébredtem a kávégép mellett, hogy kávéillatot szeretnék. Otthonos, meleg kávéillatot, amit csak a mokka tud.

És vettem egy Brikkát. Miért? - kérdezi.

Mivel a baráti körben vannak Brikkások, Balázs is Brikkás, ittam náluk nagyon jó kávékat, és jómagam évek óta élek együtt egy olasz járművel gondoltam nem lesz baj, sőt, jó lesz. Mert amikor a Monsterrel jó, akkor mindennél jobb, és azon túl, hogy funkcionális megközelítésből teljesen alkalmatlan tárgy, igazán sose volt vele baj (igen, tudom, hogy itt iszonyatos az ellentmondás, ne bántsatok).

A kávéfőző viszont nem játékszer, ezt elfelejtettem.

Megjött a Brikka, benne egy magyar használati utasítás, amit vastag, hideg piros ködként lengett körül Ducatis életem. Jó ez, jó lesz ez, élvezni fogod, persze, de, viszont sajnos nem csináltuk meg tökéletesre, mert jött a péntek, a szieszta, a Giorgio. Nem tudjuk milyen lángon főzi le a kávét, ki kell tapasztalni. Igen az elülső henger melegszik, mindegyiken melegszik, konstrukciós hiba. Ne tömködd le a kávét és ne rakj bele túl sokat. Melegítsd indulás előtt legalább 10 percig, mert érzékenyke. Ne rakj bele túl sok vizet, de túl keveset se. A sárvédő tempónál beremeg, konstrukciós hiba, nem érdekes, még senki se halt bele. Ha 4-5 perc alatt nem főzi le, szedd szét, rakd össze újra. Itt inkább a jó öreg kényszerpécés origós idők jutottak eszembe, de gyorsan elhessegettem őket. Ha túl sokáig főzöd, leolvad a füle. Rossz aszfalton megőrülsz. Ikonikus dizájn. Ikonikus dizájn.

Első nap leolvadt a füle.

Második nap nem főzte le a kávét. Szétszedés után sem.

Harmadszorra összeköpte a tűzhelyet.

Negyedszerre adott kávét, ami jó, de szerintem a kognitív disszonancia redukción túl csak azért, mert baromi jó kávét vettem hozzá és frissen darálom, ugyanis durvára darált kávéval megy csak a Brikka. Amikor megy.

Holnap elmegyek a Westendbe és veszek valami németet. Mondjuk egy kést.